Octavian Olteanu a budapesti román nagykövetség kultúrattaséja volt 1990 áprilisa és 1993 szeptembere között. Küldetése befejezésekor a magyar kormány Pro Cultura Hungarica emlékplakettel tüntette ki. Ezt a díjat a magyar kultúra értékeinek külhoni terjesztői kapják. A vele készült beszélgetésben elmondta, hogy gyermekkorában megtanult magyarul. Most doktorandus a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem jogi fakultásán. Először tolmács volt Bukarestben a Külügyminisztériumban, majd a nagykövetségre került. Jó kapcsolatot alakított ki a Teleki László Alapítvánnyal. Szorgalmazta a diákok kutatók cseréjét, az írószövetségi és a színházak közötti cserekapcsolatot. /Szakáts Mara: Pro Cultura Hungarica. Beszélgetés Octavian Olteanu diplomatával. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 10./
1996. december 11.
A budapesti Balázs Ferenc Intézet 1994-ben történt megalapítása óta - az egyetemes magyar társadalomkutatás történetében elsőként - végez reprezentatív mintákon megvalósított összehasonlító szociológiai kutatásokat a határon túli magyarság körében. Munkatársai négy társadalomkutató műhely /TM/ keretei között végzik az adatgyűjtést. Ezek: Stúdium TM - Nagykároly /Románia/, Spectator TM - Szepsi /Szlovákia/, Spektrum TM - Beregszász /Ukrajna/ és Sensor TM - Ada /Jugoszlávia/. Az alapítási elvekről, az eddigi eredményekről, a folyó kutatásokról dr. Dobos Ferenc kutatási igazgató számolt be a vele készült interjúban. Felismerték, hogy a kárpát-medencei kisebbségben élő magyarságról eddig nem készült a közösséget teljes mértékben lefedő szociológiai felmérés. Kellően megalapozott és átfogó szociológiai kutatások híján nem beszélhetünk a kisebbségi magyarság értékrendjét tekintve az ismeretek /önismeret/ csaknem teljes hiányáról beszélhetünk, állapította meg. Az intézetet az Interetnica Alapítvány hozta létre, amely komoly áldozatot vállalt az intézeti struktúrák megteremtése érdekében. A kutatások finanszírozását támogatja a Pro Professione Alapítvány, az Illyés Közalapítvány, a most folyó asszimilációs kutatásuk költségeihez a Művelődési és Közoktatási Minisztérium is hozzájárul. A felsorolt határon túli társadalomkutatási műhelyekkel szerződéses viszonyban állnak, melynek az a lényege, hogy a magyarság egészére kiterjedő kérdezőbiztosi hálózatot működtetnek. A négy országban összesen 100-150 együttműködő vállal áldozatos /az 1994-es árakon megfizetett/ munkát. A helyi kutatásszervezők a következők: Sorbán Angéla /Nagykároly/, Jasztrebinácz János és Mirnics Károly /Ada/, Kovács Elemér /Beregszász/, Lampl Zsuzsanna és Gyurgyík László /Pozsony/. - Befejezett és - reményeik szerint - változatlan formában hamarosan megismételt, tehát időbeli összehasonlítást is lehetővé tevő értékrendkutatásaik a kisebbségi lét alapproblémáit vizsgálták. - Eddigi kutatásaik egyik legfőbb tapasztalata, hogy a határon túli magyar közösségek autonóm entitásként vannak jelen régiónk társadalmi és politikai életében. A kisebbségi magyarság közel azonos stratégiák mentén szervezi életét és próbál választ adni a folyamatos kihívásokra. A vizsgált közösségek értékrendjüket tekintve képesek azonos minőségként megjelenni mind a többségi nemzet, mind az anyaország viszonylatában. A megkérdezettek döntő többsége csupán a közösség fennmaradását elősegítő külső elemeket kész befogadni/integrálni. Ez az oka annak, hogy egyik közösség sem hajlamos a sajátjától eltérő anyaországi értékrend mechanikus átvételére. Emiatt nem találkoztak sehol a magyarországihoz hasonló mértékű baloldali értékrend /nosztalgiák/ meglétével. - Néhány szórványterületet leszámítva beolvadási tendenciákat nem regisztráltak. Mindegyik magyar közösség az eredeti identitást megőrizni kívánó túlélési stratégia mellett tette le a garast. - Erdélyi felmérésük legfőbb tapasztalata: a megkérdezettek értékrendjét a hagyományos értékek dominanciája jellemzi. Mindez nem jelenti a megrekedt, "beszűkült" kategóriát, a modernizálódással szemben nyitottak. Az erdélyi magyar értékrend lényegét érintő áltudományos tendenciák tehát felülvizsgálatra szorulnak. - A Balázs Ferenc Intézet munkájáról a Magyarság és Európa című kisebbségtudományi folyóirat hasábjain, a kisebbségi magyar lapokban és az elektronikus csatornákon keresztül már hírt adtak magukról. - Jelenleg az asszimilációt vizsgálják. Először az anyanyelvhasználat, valamint a nemzetiségi oktatás helyzetének feltérképezését tűzték célul. /Szakáts Mara: Mitikus porondon. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 4. folyt.: dec. 11./
1997. december 9.
Szakáts Mara nagyváradi szociológus tíz erdélyi megyében végzett felmérésének eredményeit ismertette N. O. /Neumann Ottó/, kiemelt címben jelezve: Tőkés püspök radikalizmusát sokan elvetik. A felmérés részletes kiértékelés még nem történt meg, a kutatásról készített gyorsjelentés szerint az erdélyi magyarok visszautasítják az anyaország beavatkozását a romániai magyar politizálásba. Tőkés László kitartását, bátorságát tisztelik, de sokan károsnak tartják a püspök átgondolatlan megnyilvánulásait. /Magyar Hírlap, dec. 9./
2001. július 14.
Egy 1998-99-ben elvégzett, Erdélyt átfogó empirikus kutatás alkalmából tapasztalta Szakáts Mara nagyváradi szociológus, hogy az erdélyi magyar közvélemény az emigrációt már nem utasította el olyan indulatosan, mint közvetlenül a romániai változást követő években, de a nemzetiségi közösséget elhagyók erkölcsi elítélésének hagyománya ugyanakkor továbbra is jelen van. Szakáts kutatása szerint Erdélyben egyre inkább egy új modus vivendi alakul ki az elmentek - de azóta gyakran hazajárók - és az itthon maradottak között. Arra vonatkozóan, hogy van-e Erdélyben olyan elvárás, hogy a hazalátogató kivándoroltak valamilyen módon segítsék az otthoni magyar közösséget, a válaszolók relatív többsége (40 %) úgy vélte, ez nem várható el. Harmincöt százalék viszont /főleg az értelmiségiek/ elvárná a folyamatos segítségadást. A többség (58 %) úgy véli, az eltávozottak leginkább azért segítenek időnként az otthoniaknak, hogy saját fontosságukat fitogtathassák. - A kivándoroltak hazalátogatásaik alkalmával gyakorta részt kívánnak venni az erdélyi magyar közéletben. A válaszolók többsége (59 %) ezt elfogadhatónak ítéli meg, ellenben 36 százalék szerint ez a jelenlét a közösség szempontjából elfogadhatatlan. Erdélyben majdnem egységesen (90 %) azon a véleményen vannak, hogy a kinti magyar szervezetekkel az erdélyi magyarok hivatalos intézményeinek kellene kapcsolatokat teremteni. Egységesek abban, hogy a hivatalos kapcsolatok kétirányúak legyenek. Székelyföldre inkább jellemző a patriarchális, szoros személyközi kapcsolatokban való élés. Ezt az egymásrautaltságot, a kölcsönösséget felismerik Erdélyben, számolnak is vele, mint lehetőséggel, de azt nem fogadják el, hogy az itthoni közösség problémáiról a kívülállók is teljes értékűnek szánt értelmezést fogalmaznak meg. /Szakáts Mara: Együtt vagyunk? = Krónika (Kolozsvár), júl. 14./
